Kicsit megkésve írok, mostanában nem nagyon jutott eszembe írni, de láttam, hogy megjelent (igen, tudom, október 28-án) az Atreyu új albuma Congregation of the Damned , ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Már csak azért sem, mert az előző, Lead Sails Paper Anchor című lemez nagy kedvencem volt, annak ellenére, hogy populárisabb lett, mint elődei, sőt olykor már túl popos is lett.
És akkor most itt az új lemez. Ami a címként is megidézett Stop! Before It's Too Late And We've Destroyed It All c. nótával indul, igencsak erősen.
Nem lett a zene sokkal gyorsabb, vagy akár agresszívabb, de valahogy az egész kicsit befordulósabb, sötétebb lett, de ugyanakkor ott van a zenében az a vidámság, amit pl. az előző lemeznél a Slow Burn-nél nagyon lehetett szeretni.
A hangzás nagyon érdekes, mert néha úgy érzem, hogy nagyon makulátlan, túlságosan is letisztult, néha meg teljesen a régi lemezek világát idézi.
Összességében egy nagyon jó lemez lett szerintem, én már nagyon vártam az új anyagot, és azt hiszem, ezt is nagyon szívesen fogom hallgatni, hasonlóan az elődeihez. Kedvcsinálónak az új lemezről álljon itt a Storm To Pass c. szerzemény. Nagyon jó kis nóta, na. :)
1. Vodka